Eddig tripla negatív emlőrákban szinte kizárólag citosztatikumokat tudtunk használni, ezért nagy áttörési lehetőség az immunterápia ebben a betegcsoportban.

A CDK4/6-gátlók bevezetése a hormonreceptor-pozitív, HER2-negatív emlőrákok kezelésében hatalmas áttörést hozott, mivel alkalmazásukkal késleltetni lehet a kemoterápia adását.

A húsz évvel ezelőttihez képest 66 százalékkal kisebb az esélye a mellrákos nőknek arra, hogy belehaljanak betegségükbe – írja az Infostart.

A palbociklib-kombinációs terápiában részesülő HR+/HER2- lokálisan előrehaladott/nem reszektálható vagy metasztatikus emlőrákos betegek jó életminőségről és általános egészségről számoltak be egy vizsgálatban.

A talazoparib-kezelés – akár dóziscsökkentéssel, akár a nélkül – javuláshoz vezet a globális egészségi státusz/életminőség, illetve számos funkcionális és tüneti mutató vonatkozásában – a kezelőorvos által választott kemoterápiával szemben; derül ki az EMBRACA-vizsgálat alcsoportelemzéséből.

Gyakran még az onkológusok körében is megfigyelhető „automatizmus”, hogy a neutropénia hátterében citosztatikus kezelést keresünk, jóllehet a valóság ennél jóval árnyaltabb.

A szisztematikus irodalom áttekintés a való életben való alkalmazás vizsgálatait fogja össze.

Egy USA-beli populáció-alapú kohorsz vizsgálatban azonosították és számszerűsítették azokat a tényezőket, amik befolyásolják a HR+/HER2- emlőrák kiújulását legalább 65 éves nőbetegeknél.

A palbociklib+letrozol kezelések kedvező kimenetekkel járnak, mind a progressziómentes túlélés, mind a biztonságosság vonatkozásában – a fennálló alapbetegségektől függetlenül.

A nők körében az egyik leggyakoribb halálok az emlődaganat, amely az összes daganatos megbetegedés 14 százalékát teszi ki. A halálozások számát egyharmadával csökkenthetné, ha a nők 70 százaléka részt venne a szervezett szűréseken.